Ezzel a könyvsorozattal szerettem bele az olvasásba, addig iszonyú gyötrelem volt (kiv. Pál utcai fiúk) a kötelezők olvasása. Ami szerintem azért van így, mert az olyan könyveket, mint az Egri csillagok, a Kőszívű ember fiai(bár még ez is tetszett :) nem éppen az általános iskolások figyelmét köti le, manapság...
Nos nem is ez a lényeg. Hanem, hogy megnéztem immár kétszer a legutóbbi a Félvér herceget a moziban és igazából az utolsó könyvből csak a halálesetek maradtak meg, mert annyira gyorsan olvastam, amikor megvettem a 7. könyvet, hogy csomó dolog felett átsiklottam.
Nyílván alig van olyan ember, aki ne olvasta volna így itt is spoilerezek.
Mostani olvasásra nem fogyott el annyi zsepim, mint először. Bár most is sikerült pityeregnem az egyik másik kedvenc szereplőm halálakor. (Fred, Lupin, Tonks de még Pitonnál is...)
Kedvenc szövegem: /Potterfigyelő/
"kérdezem adónk új munkatársa, Rágcsáló véleményét.
- Rágcsáló...?! - csendült egy újabb ismerős hang, s a három jó barát kórusban kiáltottak fel: - Fred!
-Nem... lehet, hogy George.
Ron közelebb hajolt a rádióhoz.
- Szerintem Fred az.
Bármelyik iker volt is, nem volt elégedett álnevével:
- nem vagyok rágcsáló!Megmondtam, hogy Kardfogú akarok lenni!
- Jól van, jól van. Tehát Kardfogú, kifejtenéd nekünk, mi a véleményed az Első Számú Halálfalóról keringő pletykákról?
- Persze Folyó, szívesen - felelte Fred. - Hallgatóink biztosan tudják, hacsak nem a kerti tó fenekén vagy hasonló helyen rejtőztek el, hogy Tudjukkinek a sötétben bujkálás módszerével egészen rendes kis pánikhangulatot sikerült keltenie a varázslótársadaloban. ...
... - És mit szólsz azokhoz a hírekhez, hogy külföldön van? - kéárdezte folyó (lee jordan)
- Igazán sokat dolgozott, megérdemel egy kis nyaralást- felelte Fred... Talán külföldön van, talán nem, de tény, hogy az emberünk szükség esetén olyan fürge tud lenni, mint Perselus Piton, ha samponnal kergetik.
Nos ez a Pitonos volt a kedvencem. Fredet és Georgot imádom leginkább a könyvekben, mert rajtuk mindig lehet nevetni. Ezért akadtam ki, annyira amikor Fredet eltalálta az átok... :(
Maga a történet érdekes volt, de kicsit vontatott is a bujkálós rész miatt. Mindazonáltal tetszett, mert ismét Harryékről olvashattam. És végig azon szomorkodtam, hogy ez az utolsó könyv és ettől olyan rossz a hangulatom... :(
Várom a filmet és remélem, hogy hű lesz a könyvhöz.
Bangkok. Ölelő, forró, egzotikus város, ahol a múlt és a jövő
összekapcsolódik, és ahol bármi megtörténhet… és meg is történik. Hét
ember sorsa keresztezi egymást ebben a metropolisban. Hét ember, hét
kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás. Vagy az első egy új
élet felé?
David, a sikeres üzletember már évek óta nem találja azt a nőt, akit
hagyott elmenni, és akiért most felrúgná egész életét. Helen, a
körülrajongott fotómodell, karrierje csúcspontjára érkezett, mégis
csupa kétely és bizonytalanság. Paul, aki világéletében outsidernek
tartotta magát, végre mer élni, de talán már késő… Anne, aki nem olyan
régen még boldog feleség és anya volt, meg akarja érteni, miért
vesztett el hirtelen mindent. Simon, a kiváló orvos egy nőt keres, akit
nagyon szeretett, és akinek nem tudta megadni azt, amire a nő vágyott.
Saolla, a Cowboy utcai madám talán segít neki abban, hogy megtalálja –
legalább önmagát. A kiskorában örökbe fogadott bájos Lian a gyökereihez
tér vissza, amikor megtudja, hogy Thaiföldön született.
Miért éppen ők heten? Miért érkeztek egy időben Bangkokba…? Hihetünk-e
a véletlenekben?
Nagyon jóóó volt! Tegnap reggel kezdtem bele és néhol le le tettem, így este fejeztem be, de nagyon tetszett. Először azt gondoltam, hogy kicsit zavarni fog, hogy magyar nevek is vannak benne. Tudom, hogy ez hülyeségnek hangzik. De tényleg furcsa a magyar neveket olvasni, azután, hogy szinte csakis külföldi írók könyveit olvastam és abban korántsem voltak Zolik, terik stb. :) De képzeljétek el, egyáltaklán enm volt zavaró, mondjuk voltak benne külföldiek is, angolok például, így egy "nemzetközi" szereplőgárdát kaphatott az olvasó! Nagyon jó volt.
A szereplők összekapcsolódásai is nagyon klasszul voltak kitalálva... Csak áradozni tudok :)
Az egyetlen dolog, ami negatív volt, de inkább az én felületes olvasásom miatt, hogy két szerplőt állandóan kevertem, legalábbis kb. a könyv közepéig. Ez Simon és David volt. És Anne-re az elején úgy gondoltam, mint, aki kb. 40-50 éves de aztán rákellett jönnöm, hogy max. 35... :)
"Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, lázába pusztul el, mint tűz s a
lőpor,
mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is csömörletes, mihelyt
túlontúl-édes."
(Shakespeare - Rómeo és Júlia)
Elérkezik Bella 18. születésnapja, ami borzalmas esemény számára,
hiszen máris egy évvel "öregebb lesz" mint Edward. Túl borzalmas,
ahhoz, hogy még meg is ünnepelje. Alice mégis szervez neki egy
születésnapi bulit, ami balul sül el, mikor az ajándékbontásra kerül
sor...
Ha az 1. részhez a Twilighthoz kéne hasonlítanom, akkor lehet, hogy sokan "megvernének" xD, de nekem nem tetszik annyira.
Az eleje még jó is volt, de aztán történik valami, ami miatt Bella összeomlik és tulajdonképpen a könyv háromnegyedéig megy a siránkozás, no persze a Jacobos részek jóóók voltak, de a többi elég uncsi és Victoriából is jobb lett volna, ha többet kapunk, de azért így is tetszett.
A vége az baromira tetszett, bár nagyon sajnáltam Jaket. :(
Nem is tudom, mit mondhatnék róla...
Hm... inkább belinkelem a new moon film előzetesét :)
"Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor
ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen
magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap
minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal.
Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor
bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő
üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok
teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez.
Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni
kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja
szívét egy új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni."
Ezt a könyvet 2007-ben, karácsonykor kaptam a nővéremtől és rövid időn belül kiolvastam és elhasználtam egy 100-as papírzsepit. Nagyon - nagyon szépen írja le azt, hogy miképpen vészelte át Holly szerelme elvesztését.
Imádtam még akkor is ha végig sírtam az egészet. Megfilmesítették a történetet és bár a filmváltozatban Gerard Butler játszotta Gerryt(kedvenc skót színészem...), mégsem tetszett, mert "amerikaisították", ha lehet egy ilyen kifacsart szóval jellemezni. Nem tetszett annyira, ellentétben azzal, amennyire vártam :( Bár ez olyan, hogy ha nem olvastam volna a könyvet, akkor biztosan jobban tetszett volna...
Újra kiolvastam a H.P. 7-et.
