Pillow Book

"Én értem először oda. Egészen hátul találkoztunk, az egyik viharvert asztalnál, amit két polcozat közé időnként beállítanak.

Wrath a semmiből bukkant fel előttem, hang és figyelmeztetés nélkül. A frászt hozta rám… Amint magamhoz tértem, teljesen megmerevedtem. Amikor körülötte vagyok, a bőröm megfeszül, a gerincem kiegyenesedik. A testem retteg.

Ma este fekete bőr nadrágot és inget viselt, amelynek az ujjait feltűrte és így teljes egészében láthattam a tetoválásokat, amelyek a származásáról szólnak az Ősi nyelven.
Fekete hosszú haja a vállai alá ért jócskán. Egyenes és ragyogó.
Szemeit szokásos módon napszemüveg mögé rejti, mert a pupillái nem dolgoznak jól és sajnos majdnem teljesen vak.  Jellemző: arisztokrata, de a teste ereje egy harcosé. Óriás, elsöprő.

J.R.: Szia! (mosolygok, miközben kicsit bolondnak érzem magam)

W.: Helló Challa! (mosolyog ő is és így felvillannak szemfogai. Azzal, ahogy ott ült az asztalnál, elérte, hogy úgy érezzem magam, mintha ovis teremben ülnénk)

J.R.: Köszi, hogy eljöttél és végig csinálod ezt.

W.: Majd meglátjuk, hogy megy ez nekem.

J.R.: Bármikor abba hagyhatjuk!

W.: Tudom! (a hangszíne emlékeztet az általa felállított szabályokra, de a kifejezése mégsem olyan érdes…)

J.R.: Hogy van a fegyverlövés okozta seb?

W.: Sebek! De amúgy jól, gyorsan gyógyulnak.

J.R.: Jól nézel ki! (Wrath felhúzta a szemöldökét) Oké oké, eljutok a lényeges kérdésekig is! (nevet) Tehát, milyen érzés királynak lenni? Már az vagy, ugye?

W.: Igen! És jobban csinálom, mint gondoltam. Az „imádat” dolog nem az én kenyerem. Utálom azokat az embereket, akik azt gondolják, hogy én valamiféle megmentő vagyok. Az apám rámhagyta ezt a „sz*rt”.

J.R.:  És akkor milyen királynak lenni?

W.: Én még csak egy hete vagyok ebben, szóval igazából még nem tudom. Számítok Tohrra, tudod, sok minden dolgot ő visz véghez, és persze Bethre. Nem teszek nélküle semmit sem. Ő velem uralkodik, köszönöm Isten!
A következő öt évben meg kell találnunk, hogy hol van a népességünk központja és újjá kell építenünk a társadalmi infrastruktúrát, meg kell tartanunk az ünnepeket. Szóval sok mindent helyre kell hozni, ami az elmúlt 400 évben tönkre ment, mondjuk ki, miattam.

J.R.:  Megértem!

W.: Lássuk, hogy tudok e gondoskodni róluk, ahogyan a kezdetektől kellett volna.

J.R.: Bethről. Nagyon szereted őt.

W.: Hisz tudod, ismered a történetünket. Elmeséltem neked.

J.R.: Igen, elmondtad! És köszönöm!

W.: A testvériségnek szüksége van rá, hogy ezeket a történeteket elmond!

J.R.: Nem aggódtok, hogy a könyvek felfedik a kiléteteket?

W.: Neeem! Minket akkor találnak meg, ha mi is akarjuk!

J.R.: De ez biztosan megszegi a titoktartási „dolgokat”.

W.: Az emberek nem tudnak, megtalálni minket vagy nem tudják bebizonyítani, hogy létezünk. Akkor szegnénk meg a titoktartást, ha nyilvánosan kiállunk eléjük és megmutatjuk magunkat, vagy olyan harcba keveredünk, amit nem tudunk elhomályosítani az elméjükben.

J.R.: Attól még az emberek beszélni fognak, ha a könyvek megjelennek.

W.: Már elfelejtetted a Dracula sz*rságot, ami egyébként engem idegesített? Nézd a Testvériség könyveket fikcióként dobják a piacra. És ha valaki kiállna a nagyközönség elé, pl.: CNN, vagy a FOX News-ban, hát azt kiröhögnénk és mehetne a gumiszobába. Tehát védettek vagyunk.

J.R.: Miért mondtátok el a történeteket?

W.: A mi fajtánk fogja olvasni ezeket a könyveket. Persze interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot, de nehéz azon keresztül elmondani az információkat. És most veszélyes, hogy egy helyen annyian összegyűljenek a fajtánkból. Szükségem van egy csatornára, amin keresztül elérhetem az embereim, hogy megtudják az igazságot és egy mély kapcsolatot alakítsanak ki magukban és megértsenek minket. A könyvem tulajdonképpen a vallomásom, a bűnöm és a kudarcom, melyet a népemmel tettem. A testvéreknek is szintén szükségük van erre és készen állnak arra, hogy ők is vallomást tegyenek az eddigi létükről.

J.R.: Térjünk vissza Bethre. Az, hogy beleszerettél, meglepetésként ért?

W.: (Wrath fennhangon nevet) A pokolba is, igen!

J.R.: Mi teszi őt, annyira különlegessé?

W.: Megmentette az életem, hála Istennek! De persze, ez annál sokkal több. Már a lövöldözés előtt is szerettem. Amikor vele vagyok, megvan legalább 10 „hím” ereje ahhoz, hogy megvédjem. Erőssé tesz. Tisztelem őt.

J.R.: Szeretnél gyerekeket? ( Haragosan nézett rám, amikor eszembe jutott, hogy náluk, elég magas az anyák elhalálozása a szülésközben.) Bocsánat, én nem úgy értettem…

W.: Persze!(köhög egy keveset) Szeretnék majd gyerekeket, de majd kicsit később, ha majd már minimum 100 éve együtt vagyunk Bethel, félek, hogy Istenem, ha elveszíteném őt, ne is gondoljunk erre.

J.R.: Beszéljünk a Testvériségről! Van kedvenced?

W.: Nah, ez attól függ, hogy milyen a hangulatunk! (mosolyog) Partizni akarsz? Akkor Rhage-el lógsz. Ha ki akarsz vesézni valamilyen bonyolult vezetői kérdést, menj Thorhoz. Ha szükséged van, hifire, DVD-re, házi riasztóra, kábelekre és internet hozzáférésre, és ébresztőórára, menj Vishoushoz. És ha lazulásra van szükséged Phuryhez mész.

J.R.: Ti mind közel álltok egymáshoz. Úgy értem te valaha egyedül voltál?!

W.: Igen. Századokon keresztül egyedül dolgoztam. Egyedül üldöztem az ellenségeinket. Most a testvérek elválaszthatatlanok, ami így is helyes.

J.R.: Most, hogy felemelkedtél, ők a királyi őreid?

W.: Végülis igen, ők védik a családomat is. És így, hogy együtt élünk még jobb.

J.R.: Hallottam, hogy neked már nem engedik, hogy harcolj.

W.: Igen, királyként nem engedik meg, hogy kimenjek a „csatamezőre”. De tudod… (van egy olyan érzésem, hogy rám kacsintotta napszemüvege alól)

J.R.:  És milyen az együttélés a testvérekkel?

W.:Ahely egy őrültekháza. Nem tudom, hogy Beth hogyan kezeli, és hogy még nem rúgta ki őket. Butch és V feszt a Red Sox-ról dumálnak… kiemerítő. Rhage kieszik minket a vagyonunkból- láttad, hogy mennyit és hogyan „zabál”össze vissza? Jézus Krisztus, ő egy feneketlen gödör. Legalább Phury jó fej... vele könnyű kijönni. Bár el kell mondani, hogy a fiú sokat szív, annyira hála az Istennek, hogy az a piros füstanyag és nem kemény anyag. Tohr, okos fickó mindennap haza megy Wellsiehez.

J.R.: És mi van Zsadisttal?

W.: (komollyá válik és egy kis csönd támad) Hisz tudod… ő Z.

J.R.: Hogy érted?

W.: Ő magának való, ami neki jó. De annyira hideg…

J.R.: Aggódtál, amikor Beth körül volt?

W.: Igen, de elfogadta őt, mint királynőjét. s alkalma volt rá, hogy engem is megöljön, de nem tette meg! Ezzel igenis szerzett magának hitelességet, ami a múltban nem volt meg.

Még egy keveset beszéltünk, miközben felöltöztünk.

J.R.: Köszönöm, hogy beszélhettünk.

W.: Szívesen, challa.

J.R.: Meg fogod engedni a többieknek is, hogy így beszéljenek velem?

W.: Igen!

J.R.: Mielőtt elmész, elmondanád nekem, mit jelent a challa?

Felállt körbe jött az asztal körül, a szívem zakatolt. Bámulatos illata volt, egyszerűen nem tudom leírni. Borotválkozás utáni arcvíz és a puszta, nyers férfi hatalom és veszély keveredett benne.

W.: (suttogva) Azt jelenti, hogy írnok. Azzal lágyan megcsókolta az arcom, éreztem a haját a nyakamon és aztán eltűnt."