Pillow Book

Kedves olvasók, régiek, újak, véletlenül ide tévedők! :) Elindítottam egy másik blogot, ahol az írásaimat, és az írásos gondolataimat teszem közzé! Ha érdekel benneteket, akkor a képre kattintva elérhetitek!!! :)

 

Várlak nálam és a hozzászólásaidat előre is köszönöm!!! :)

Ezeket a könyveket keresem már régóta és szeretném megvenni! Ha valakinek megvannak és nem kell neki én szívesen megveszem!!! :)

Lista:

1. J.R.R. Tolkien - Gyűrűk ura Illusztrálta Alan Lee, Európa könyvkiadó

2. Stephen King - A remény rabjai, Európa könyvkiadó

Ha valaki tudna segíteni, akkor írjon kommentet!!! :)

 

"Előszó a magyar kiadáshoz: Különleges könyvet tart kezében az olvasó. Különleges egyrészt azért, mert a világnak egy olyan szegletéről szóló regényes útleírás ez, amely még napjainkban sem könnyen megközelíthető terület az érdeklődők és Tibet sorsát megkülönböztetett figyelemmel kísérők számára. Különleges továbbá azért is, mert Tibet olyan korszakában játszódik, amiről nagyon kevés információ áll rendelkezésre.Mára Nyugat számára Tibet vagy csupán az izgalmas misztikum fényét, vagy pedig a börtön-lágerek sárga lámpáinak vigasztalan pislákolását jelenti. Nem igazán lehet tudni, melyik fogja végérvényesen elhomályosítani Tibet igazi, természetes, áhítatos arcát. Világunk legborzalmasabb pusztításának idején játszódik ez a- az európai kultúra egyik központjából érkező ember és a régi Tibet találkozásáról szóló - könyv. Az egyik kultúra félreértelmezett felsőbbrendűségénél fogva pusztít, míg a másik anakronisztikusnak tűnő szellemisége miatt fog hamarosan pusztulni. Heinrich Harrer mint - nemcsak alaposságánál fogva - ízig-vérig igazi német lelkületű ember kerül barátjával, Peter Aufschnaiterrel mesésen kalandos szökések sora után Lhászába, Tibet fővárosába, a Dalai Lámák ősi székhelyére. Elsősorban róla szól a könyv, hogyan látja az éles szemű utazó és tapasztalt hegymászó szemével Tibet hétköznapjait, és a Dalai Láma udvarának életét. Hogyan kerül kapcsolatba és később barátságba a fiatal Dalai Lámával, és válik tanítójává az európai gondolkodásmód és technikai csodák megismertetésében. Szemtanúként hogyan látja és éli meg a helyszínen a Tibettel szemben mindig résen álló nagyhatalom, Kína gátlástalan, rafinált politikai sakkjátszmáit, és leplezetlen végjátékként 1949-ben a világ tetejének gyarmatosítását."

Már egy ideje neki-neki akartam állni, hogy leírjam a véleményem, de végülis most vettem rá magam, hogy leüljek és egy tisztességes bejegyzést írjak erről a könyvről.Tudni kell, hogy 1997-ben jelent meg Brad Pittel, az azonos című film, ami nekem nagy kedvencemmé vált, már a legelső megnézés után is, ami ha jól emlékszem 98-ban volt. Amikor is én 9 éves voltam :) Jó nyílván nagyon helyesnek találtam Brad Pittet :P ezért is néztem meg sokszor, de maga a történet, az ami nagyon szép és megható. Iszonyúan szép a hófödte hegyekkel, hatalmas síkságokkal, a Dalai Láma iránti föltétlen szeretettel, még a rablók között is... egy szó mint száz megkedveltem a tibeti embereket és a Dalai Lámát.

Ahogy idősebb lettem, megtudtam, hogy a történet egy valós ember Heinrich Harrer éveiről szól, Tibeti tartózkodása alatt, melyet ő maga jegyzett le.
"Heinrich Harrer 1912. július 6-án született az ausztriai Hüttenbergben. A harmincas évekre Harrer már Európa legjobb hegymászója. Amikor 1938-ban sikerült elsőként megmásznia az Eiger rettegett északi falát, több náci vezető, köztük Hitler is sietett elismerését kifejezni. Szegény volt, de álmodozó és nagyravágyó kalandor. Tudta, ha belép a náci-pártba, lehetővé válik számára igazán nagy hegyi-expedíciókon részt venni. De nem a totalitárius ideológia, hanem saját álmai vezették.1939-ben részt vehetett a német Himalája-expedíción, amelynek végcélja a Nanga Parbat volt. Ám nem érhették el a csúcsot. Mikor 1939-ben kitört a második világháború, őt és hegymászó társait elfogták az angolok, és mint hadifoglyot egy észak indiai fogolytáborba vitték. A barátjával, Peter Aufschnaiterrel véghezvitt negyedik szökési kísérlete 1944-ben sikerrel járt. Egyetlen lehetséges menekülési útjuk Tibet felé vezetett. Hatvannégy hágón át - melyek közül egyik sem volt 5000 méternél alacsonyabb - vezető 2000 kilométer hosszú gyaloglással elérték a tiltott fővárost, Lhászát. Ott ismerte meg a fiatal Dalai lámát, lett a tanítója és barátja. Őszentsége „Henrig”-nek szólitotta őt, Harrer pedig „Kündün”-nek Őszentségét. Miután a kínaiak betörtek az országba, Harrer 1951-ben fájdalmas búcsút volt kénytelen venni Tibettől.Hogy a világ ne felejtse Tibet sorsát, megírta „Hét év Tibetben” című könyvét, melyet azóta negyven nyelvre fordítottak le, és több tízmillió példányban kelt el."


Több antikváriumi kutatás és keresgélés után végül a bookline találta meg nekem a könyvet, ami tteljesen új állapotban kaptam készhez, pedig antikvár áron vettem. Már akkor arra gondoltam, hogy "Ez nagyon jól kezdődik" :)
Aztán elkezdtem olvasni, végül le kellett tennem, mert volt néhány kölcsön könyv nálam, amiket ki kellett olvasnom (nagyon gyorsan) és visszaadni a gazdiknak. Szóval a folytatás váratott magára.
Végül sikerült elolvasnom.

Én nagyon beleélős olvasó vagyok, szóval, ha valami nagyon szép, boldog dolog van a könyvben, akkor olyan vagyok, mint valami "vigyori majom", ha viszont szomorú az esemény, akkor  akár egy egész 100 darabos pzs csomagot is simán elfogyasztok.
Sikerült most is pityeregnem. A kiváltó ok, pedig számomra nagyon szomorú volt,.Egy semleges, szerény, de boldog nép, akiknek óriási kulturális-vallási öntudattuk van, akik elzárkóztak a nagyvilágtól, egy olyan kommunista hatalom által "semmisülnek" meg, akik a saját értikeiket és kultúrájukat is elégették. (Kína kulturális forradalom) Szóval miután a kínaiak bevonultak Tibetbe
Heinrich Harrernek pár nappal a Dalai Láma előtt kellett elhagynia Lhászát maga mögött hagyva  a gyönyörű Potolát és igazából egész Tibetet. Az ezutáni évekekről is írt egy keveset, de végül az ő általa nyitott Tibeti kiállítás képével és a Dalai Láma levelével zárta a könyvet.


Ez a könyv számomra a legkedvesebb könyvek közé fog tartozni mindig és mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak is akik látták a filmet, mert elég sok minden nem úgy volt, ahogy azt a filmben láthattuk.
Viszont a zene, az az egyik legelengedhetetlenebb eleme volt a köny olvasásának. Én megszereztem a Hét év Tibetben zenéjét és azt halgattam alatta. Nagyon jó volt!!! :)Hallgassatok bele! És a könyvet neten is elolvashatjátok, képek nélkül :( itt

 

 

Annyira kiakadtam az előbb!

Képzeljétek el, hogy 3 kommentet nem jelenített meg a blogom, hanem betette a moderálandóak közé és csak most, hogy változtatok a dizin, vettem észre őket. És annyira kiakadtam, mert én imádom, ha írtok és elmondjátok a véleményeteket és most legalább három ember azt hiheti, hogy egy hülye lány vagyok, aki még válaszra sem méltatja a véleményüket :( :( :(

De hangsúlyozom ez nem igaz!!!!!!! Most beállítottam, hogy láthatóvá válljanak ezek a kommentek, és válaszolni is fogok rá!!!

Ki ne ismerné Bogar bárd meséit? Hiszen e könyv minden valamirevaló varázslócsaládban ott van a gyerekek könyvespolcán, ugyanúgy, ahogy a mugliknál (vagyis a varázstalan népeknél) a Grimm mesék. Bogar bárd itt olvasható öt meséjének mind megvan a maga mágusa, varázslója, s mindegyik más-más módon szórakoztat, nevettet vagy emlékezik meg halálos veszedelmekről. Albus Dumbledorenak – A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola legendás igazgatójának – a mesékhez fűzött kommentárjai még élvezetesebbé teszik az olvasást, varázslók és muglik számára egyaránt. Egy különleges és varázslatos kötet a szerző, J.K. Rowling rajzaival.

Nagyon gyorsan kiolvasható gyerekeknek való kis történetek vannak benne. Nekem max. egy órámba telt végig olvasnom. Jó volt elolvasni, mert miközben olvasod kicsit olyan érzésed támad, mintha te is részesévé válnál a varázslótársadalomnak, no persze nem olyan volt, mint mikor 11-12 évesen olvastam a Bölcsek kövét és vártam a saját baglyom, hogy mehessek Roxfortba ;) de mindenképp jó érzés volt!

Újra kiolvastam a H.P. 7-et. 

Ezzel a könyvsorozattal szerettem bele az olvasásba, addig iszonyú gyötrelem volt (kiv. Pál utcai fiúk) a kötelezők olvasása. Ami szerintem azért van így, mert az olyan könyveket, mint az Egri csillagok, a Kőszívű ember fiai(bár még ez is tetszett :) nem éppen az általános iskolások figyelmét köti le, manapság...
Nos nem is ez a lényeg. Hanem, hogy megnéztem immár kétszer a legutóbbi a Félvér herceget a moziban és igazából az utolsó könyvből csak a halálesetek maradtak meg, mert annyira gyorsan olvastam, amikor megvettem a 7. könyvet, hogy csomó dolog felett átsiklottam.
Nyílván alig van olyan ember, aki ne olvasta volna így itt is spoilerezek.

Mostani olvasásra nem fogyott el annyi zsepim, mint először. Bár most is sikerült pityeregnem az egyik másik kedvenc szereplőm halálakor. (Fred, Lupin, Tonks de még Pitonnál is...)

Kedvenc szövegem: /Potterfigyelő/

"kérdezem adónk új munkatársa, Rágcsáló véleményét.
- Rágcsáló...?! - csendült egy újabb ismerős hang, s a három jó barát kórusban kiáltottak fel: - Fred!
-Nem... lehet, hogy George.
Ron közelebb hajolt a rádióhoz.
- Szerintem Fred az.
Bármelyik iker volt is, nem volt elégedett álnevével:
- nem vagyok rágcsáló!Megmondtam, hogy Kardfogú akarok lenni!
- Jól van, jól van. Tehát Kardfogú, kifejtenéd nekünk, mi a véleményed az Első Számú Halálfalóról keringő pletykákról?
- Persze Folyó, szívesen - felelte Fred. - Hallgatóink biztosan tudják, hacsak nem a kerti tó fenekén vagy hasonló helyen rejtőztek el, hogy Tudjukkinek a sötétben bujkálás módszerével egészen rendes kis pánikhangulatot sikerült keltenie a varázslótársadaloban. ...

... - És mit szólsz azokhoz a hírekhez, hogy külföldön van? - kéárdezte folyó (lee jordan)
- Igazán sokat dolgozott, megérdemel egy kis nyaralást- felelte Fred... Talán külföldön van, talán nem, de tény, hogy az emberünk szükség esetén olyan fürge tud lenni, mint Perselus Piton, ha samponnal kergetik.

Nos ez a Pitonos volt a kedvencem. Fredet és Georgot imádom leginkább a könyvekben, mert rajtuk mindig lehet nevetni. Ezért akadtam ki, annyira amikor Fredet eltalálta az átok... :(

Maga a történet érdekes volt, de kicsit vontatott is a bujkálós rész miatt. Mindazonáltal tetszett, mert ismét Harryékről olvashattam. És végig azon szomorkodtam, hogy ez az utolsó könyv és ettől olyan rossz a hangulatom... :(

Várom a filmet és remélem, hogy hű lesz a könyvhöz.

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját" – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Csakhogy a csokibolt épp a templommal szemközt nyílik meg, ráadásul a nagyböjt, az önmegtagadás hagyományos évadjának kezdetén. Reynaud atya, a falucska felháborodott plébánosa úgy látja, a jövevény súlyos veszélyt jelent nyájára. Bűnösnek nyilvánítja az áruját, s ezzel kitör köztük a csokoládéháború. Amikor pedig Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja e háborúság...Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.A regényből készült film világszerte hatalmas sikerrel aratott.

Libriben vettem meg ezt és a folytatását egy áráért. Szerintem nagyon jó akció volt, és érdemes mindig ellátogatni a honlapjukra, mert ki lehet fogni iszonyat jó akciókat!
Maga a történet nagyon érdekelt, mert film is készült belőle és én imádom az ilyen könyveket, mert egyrészt amikor elolvasom elképzelem magamban a történetet a szereplőket, és miután kiolvastam meg is tudom nézni és én imádom ezt! :)
Szóval ott tartottam, hogy a történet nagyon érdekelt, mert a filmről jókat hallottam, gondoltam előbb elolvasom és aztán megnézem.
Kicsit furcsa volt számomra a leírása, és először nem is értettem, hogy a pap magában beszél e, vagy mi. Persze később kiderült, hogy egy másik kómában fekvő paphoz beszél.
Nem tudom, hogy azok, akik olvasták a történetet, betudták azonosítani az időt, amikor játszodik a történet, mert nekem nem ment. Csak miután megnéztem a filmet, tudtam meg, hogy 15 évvel a 2. világháború után, de amúgy nem tudom, hogy honnan vették, mert a könyvben szerintem nem utalt rá semmi.
Érdekes a főszereplő Vianne személyisége is, ezekkel a babonás, átszáguldok a világon dolgaival, a végén még úgyis voltam, hogy megszerettem. De a kislány képzelt állatát Papucst nem bírtam... no meg azt sem, hogy a romantikus szál, amire annyira vártam ilyen béna véget ért :( Tudom sokan vannak úgy, hogy nekik  tetszik így, de én mégis a film befejezését szerettem meg inkább, mint ezt :(
Viszont végig meg voltam őrülve a csokiért :)

a könyv: 10/7 számomra...

Minden csodálatosan alakul Slim életében. Megismerkedik a jóképű Mitch-el, és esküvőjük után nem sokkal megszületik kislányuk is. A tökéletes boldogság azonban szertefoszlik, mikor Slim megismeri férje rejtett, sötét oldalát. A brutális férj a veréstől sem riad vissza, hogy sakkban tartsa feleségét. Az egyetlen kiút a szökés a pokollá vált családi fészekből. Mitch azonban ördögi módon a nyomukra bukkan, pénze és befolyásos barátai segítségével mindenhol fenyegeti őket. Anya és lánya már sehol sincsen biztonságban. Slimnek nincs más választása: a menekülés helyett fel kell vennie a harcot. Megkezdődik a küzdelem életre, halálra.

A könyvet később olvastam el, mint a ahogy a filmet láttam. Nekem nagyon tetszett, ahogy a Slim elmenekül és, ahogy kigondolt mindent, hogy hogyan és miképp meneküljön, ha a férje mégis rátalálna. És persze a vége, ahogy lerendezi az ügyet. Amúgy valószínüleg én is így csináltam volna, ahogyan ő. Nagyon jó könyv szerintem.  És a film is egész jó lett J.Lo -val. Passzolt hozzá a szerep.

A könyv könnyen olvasható és pár óra alatt kiolvastam. Én nem tudtam letenni.

10/10 a könyvre és a filmre is!

 

 

Bangkok. Ölelő, forró, egzotikus város, ahol a múlt és a jövő összekapcsolódik, és ahol bármi megtörténhet… és meg is történik. Hét ember sorsa keresztezi egymást ebben a metropolisban. Hét ember, hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás. Vagy az első egy új élet felé? David, a sikeres üzletember már évek óta nem találja azt a nőt, akit hagyott elmenni, és akiért most felrúgná egész életét. Helen, a körülrajongott fotómodell, karrierje csúcspontjára érkezett, mégis csupa kétely és bizonytalanság. Paul, aki világéletében outsidernek tartotta magát, végre mer élni, de talán már késő… Anne, aki nem olyan régen még boldog feleség és anya volt, meg akarja érteni, miért vesztett el hirtelen mindent. Simon, a kiváló orvos egy nőt keres, akit nagyon szeretett, és akinek nem tudta megadni azt, amire a nő vágyott. Saolla, a Cowboy utcai madám talán segít neki abban, hogy megtalálja – legalább önmagát. A kiskorában örökbe fogadott bájos Lian a gyökereihez tér vissza, amikor megtudja, hogy Thaiföldön született. Miért éppen ők heten? Miért érkeztek egy időben Bangkokba…? Hihetünk-e a véletlenekben?

Nagyon jóóó volt! Tegnap reggel kezdtem bele és néhol le le tettem, így este fejeztem be, de nagyon tetszett. Először azt gondoltam, hogy kicsit zavarni fog, hogy magyar nevek is vannak benne. Tudom, hogy ez hülyeségnek hangzik. De tényleg furcsa a magyar neveket olvasni, azután, hogy szinte csakis külföldi írók könyveit olvastam és abban korántsem voltak Zolik, terik stb. :) De képzeljétek el, egyáltaklán enm volt zavaró, mondjuk voltak benne külföldiek is, angolok például, így egy "nemzetközi" szereplőgárdát kaphatott az olvasó! Nagyon jó volt.
A szereplők összekapcsolódásai is nagyon klasszul voltak kitalálva... Csak áradozni tudok :)
Az egyetlen dolog, ami negatív volt, de inkább az én felületes olvasásom miatt, hogy két szerplőt állandóan kevertem, legalábbis kb. a könyv közepéig. Ez Simon és David volt. És Anne-re az elején úgy gondoltam, mint, aki kb. 40-50 éves de aztán rákellett jönnöm, hogy max. 35... :)

Ettől függetlenül 10/10 :)

"Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor, mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes." (Shakespeare - Rómeo és Júlia) Elérkezik Bella 18. születésnapja, ami borzalmas esemény számára, hiszen máris egy évvel "öregebb lesz" mint Edward. Túl borzalmas, ahhoz, hogy még meg is ünnepelje. Alice mégis szervez neki egy születésnapi bulit, ami balul sül el, mikor az ajándékbontásra kerül sor...

Ha az 1. részhez a Twilighthoz kéne hasonlítanom, akkor lehet, hogy sokan "megvernének" xD, de nekem nem tetszik annyira. 
Az eleje még jó is volt, de aztán történik valami, ami miatt Bella összeomlik és tulajdonképpen a könyv háromnegyedéig megy a siránkozás, no persze a Jacobos részek jóóók voltak, de a többi elég uncsi és Victoriából is jobb lett volna, ha többet kapunk, de azért így is tetszett.

A vége az baromira tetszett, bár nagyon sajnáltam Jaket. :(
Nem is tudom, mit mondhatnék róla...

Hm... inkább belinkelem a new moon film előzetesét :)

 

Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon, Legyen az Ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.

 Katától kaptam ajándékba ezt a könyvet. Egy délelőtt kiolvastam, nem volt hosszú és könnyen olvasható volt. Az egész könyv, amolyan dark-os hangulatot festett a képzeletembe... Néhol úgy éreztem, ez gyerekeknek való másutt pedig azt mondtam, hogy ha egyszer lesz gyerekem, nem fogom a kezébe adni, amíg el nem múlt 16 xD. Na jó, kicsit túloztam, de akkor is volt 1-2 rész, amikor tényleg elgondolkodtam, hogy ez a Mr. Gaimen (író) végülis kinek írta ezt a könyvet?!

Na de amúgy tetszett!!! És 10/9 -re értékelem. 

Kösziii Kata!!!! :)

A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között… A könyörtelen Vishous pusztító átokkal kénytelen együtt élni, és azzal a rémisztő képességgel, hogy a jövőbe lát. Az apja által vezetett harcosok táborában nőtt fel, ahol sokszor bántalmazták. A testvériség tagjaként nem érdeklik az érzelmek, csupán az Alantasok Társaságával folytatott háború. Mégis egy emberi lény, Jane Whitcomb doktornő menti meg a biztos haláltól, akinek feltárja lelkét és szenvedéseit, és életében először megtapasztalja az igaz szerelmet. Sorsát azonban így sem kerülheti el, hiszen előre látta; a nőnek nincs helye az életében. J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.

 A FTT könyvek közül ez volt a 2. amelyiket a legnagyobb kíváncsisággal és ezáltal nagy elvárásokkal is vártam. Mármint a főszereplője a könyvnek, az egyik olyan testvér, akinek különleges ereje van és érdekes lehetett a Testvériség előtti élete. No meg nagyon vártam, hogy összejöjjön valami aranyos csajjal.

A könyv amúgy nálam 10/8,5

A következőket az olvassa el, aki már olvasta, mert nem szeretném elrontani az élményt.

Szóval Spoiler:

Elolvasom »

Sok könyvet nem vezettem fel még a blogomba, mert miután kiolvasok egy könyvet, nem bírok a géphez leülni és egyből leírni a véleményem, olyankor túl fáradt vagyok.
Aztán csak halogatom, halogatom, addig, amíg már el is felejtettem azokat a részeket, amiket leginkább imádtam az adott könyvben. szörnyű.... :)

Na de most úgy döntöttem, hogy belehúzok és végre törlesztek :)

"Az éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa. Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy.
Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte."

Barátnőm hívta fel a figyelmemet erre a könyvsorozatra, és egy különleges bookline-os akcióra is. Az akció néhány napig tartott és én gyorsan rá is vetettem magam. Az akció abból állt, hogy a 4 könyvet egy könyv áráért kaphattam meg. Vagyis a 12000 ft helyett fizettem 3000 körül, már pontosan nem is emlékszem mennyit xD. Kicsit tartottam tőle, mert megvettem egyből az összeset, és mi van ha nem is fog tetszeni???
De tetszett!!! Nem tudtam letenni:D...Minden rész tulajdonképpen arról szól, hogy az egyes karakterek (vámpír harcosok) hogyan találnak rá a szerelmükre... És elég aprólékosan van kifejtve, hogy hogyan is élik meg azt... (hűűű de szépen fogalmaztam!:D)No persze van mellék szál, az alantasok elleni kűzdelem, de az eltörpül a "lényeg" vagyis a romantikus szál mellett.

A második könyv, a Síron túli szerető:

"Rhage a Fekete Tőr Testvériség legveszélyesebb vámpírja. Nincs nála keményebb vagy gyorsabb harcos, és telhetetlenebb szerető sem. Kegyetlen átok sújtja, amelyet az Őrző szabott ki rá. Lelke sötét oldalával viaskodik, és ha egyszer alulmarad, az végzetes következményekkel jár… A gyönyörű Mary Luce Rhage védelemre szorul. Már évekkel ezelőtt elvesztette hitét a csodákban, mégis kétségbeesetten küzd annak a férfinak az oldalán, akit szeret. Az örök szerelemért. Az örök életért.
Kettejük erotikus szenvedélyéről szól az Éjsötét szerető folytatása, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte."

Az első könyv befejezése után azonnal leemeltem a polcról és elkezdtem Hollywood :) történetét. Sokkal jobban tetszett, mint az első. Teljesen megszerettem a karaktereket. Szerintem épp az a jó ezekben a történetekben, hogy minden új részben, az addig már ismert szereplőket a saját gondolataikkal még jobban megismerhetjük. A könyv végén sejtettük, hogy ki lesz a 3. főszereplője.
Legalábbis én sejtettem :) És itt jelent meg John is, aki személyes kedvenceim egyike. Kicsit most elgondolkodtam, hogy melyik részben sírtam. De most ugrik be, hogy nem ebben, hanem a 3. részben, a Megsebzett szeretőben.

A harmadik könyv...: Ezt nagyon vártam!!! Zsadistot is kedveltem, tudtam, hogy úgyis az lesz, aki lesz... :) (azért így fogalmazok, mert nem szeretném lelőni a poént)

"A New York-i Cladwell éjszakai sötétjében halálos háború folyik a vámpírok és gyilkosaik között. A harcot a hat vámpír harcosból álló csapat, a Fekete Tőr Testvériség vívja. Zsadist közülük a legveszélyesebb, a legrémisztőbb. Zsadist, akit korábban vérrabszolgaságba kényszerítettek, még mindig viseli szenvedéssel és megaláztatással teli múltja sebhelyeit. A csillapíthatatlan dühéről és sötét oldaláról hírhedt férfitól mind a vámpírok, mind az emberek rettegnek. Egyetlen társa a harag, egyetlen szenvedélye a terror - amíg meg nem ment egy csodálatos nőt... J. R. WARD megírta korunk legsikeresebb „véres-romantikus" sorozatát, melynek világszerte szép számmal vannak hódolói. Az Ulpius-ház az Éjsötét szerető és a Síron túli szerető után a sorozat harmadik részével csábítja olvasóit Ward káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világába."

 

Ezt vártam legjobban, mert Zsadist, egy nagyon jó karakter szerintem. Mármint meglepetésekkel teli karakter :)
Az őszerelme, Bella, de ő viszont, annyira nem volt szimpatikus. Valamiért az összes lány közül, az ő szerepe az, amelyik legkevésbé fogott meg. És nem tudnám megmondani, hogy miért nem... Pedig abszolút pozitív, és végülis mégsem kedvenc. Na ennek a résznek a végén sírtam. Mert meghal vki, akit viszont bírtam. :( De ennyit a szomorúságról.

És a negyedik könyv: Butchról szól az egyedüli emberről, aki megismerhette a Testvériséget. Na ezt annyira gyorsan nem kezdtem el olvasni, mert Butch, annyira nem érdekelt. Viszont a végére rájöttem, hogy ő is a legjobb fejek közé tartozik és tök jó volt a vége... :)

"A Fekete Tőr Testvériség hat vámpír harcosból álló csoport, akik a fajt védelmezik. A testvériség szövetségese most élete legnagyobb kihívásával, valamint a kor legsötétebb gonoszával kényszerül szembenézni. Butch O’Neal természeténél fogva harcos. A nehéz életutat bejárt, egykori gyilkossági nyomozó az egyetlen ember, aki valaha is bebocsátást nyert a Fekete Tőr Testvériség belső köreibe. Ő azonban egyre nagyobb szerepet akar vállalni a vámpírok világában, és az alantasok ellen folytatott harcukban. Ha nem kaphatja meg a vámpír lányt, akit szeret, akkor legalább a testvérek oldalán akar harcolni… A sors azonban megátkozza azzal az egy dologgal, amire vágyik. Amikor feláldozza magát, hogy megmentsen egy vámpírt a gyilkosoktól, a háború legsötétebb hatalmának esik áldozatául. Haldoklik, ezért a testvériség Marissát hívja segítségül, hogy visszahozza az életbe, de talán még az ő szerelme sem elég ahhoz, hogy megmentse..."

 

Amúgy ennek a résznek tetszett a legjobban a borítója. Maga a fedele, de az anyaga is. A többi nagyon könnyen megsérült, miközben lapoztam, de ez nem!
Szimpi lett Marissa is de a végéről tudok csak áradozni, mert annyira tök jó lett!!! Butch és Wrath kapcsolata, no meg Vishous, imádom őt is!!! Alig várom, hogy olvashassam az 5. könyvet ami most 20-án jelent meg. Amint lesz pénzem, berohanok a libribe, vagy alexandrába és beszerzem!!! 

Én mindenkinek teljes szívből ajánlom!!! Nagyon jó!!!! :) 10/10

És, ha tovább kattintasz, akkor egy interjút is elolvashatsz, amit J.R. Ward, vagyis az írónő készített Wrath-al! 8én fordítottam le, az írónő honlapján találtam)

Elolvasom »

"Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet csak Anne Elliot nem...
A Meggyoző érvek nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény."

Ezen könyvismertető utolsó mondatával én személy szerint nem értek egyet. Számomra korántsem ez a legjobb Austen könyv. Én Büszkeség és Balítélet párti vagyok. Nekem ez a  regény túl lassúnak tűnt és nem volt szimpatikus a főhősnő, talán azért mert volt némi hasonlóság közte és köztem, ugyanis ahogy ő meghozta annak idején a rossz döntést Wentworthtal kapcsolatban, úgy nekem is volt egy efféle, de nem is ez a lényeg :) Ígyhát mondhatjuk, hogy nekem - kifacsartan szólva - "magamraszóló" jellege miatt sem a kedvencem...
DE a történet alapvetően tetszik, szeretem a romantikus könyveket és Jane Austen írásait!!! Imádom, ahogy fogalmaz, de nekem akkor sem ez a kedvencem...

10/8

Film:

Tartózkodó érzelem

Na már most itt kezdődik, más a cím, alig találtam rá!
A szereposztás borzalmas... A főszereplőt alakító Sally Hawkins finoman szólva, nem szép! Jó jó, tudom, hogy Anne sem a szépségéről híres, de azért mégis egy olyan nőt kellett volna beletenni, aki bájos!
Mindig béna ruhákat adtak rá, a többiek sokkal szebben öltöztek, gondolom ezzel a "jelentéktelenségére" próbált célozni a rendezői gárda, hát SIKERÜLT...
Rupert Penry-Jones, egész jónak bizonyult a filmben, benne kellemesen csalódtam!
Ennél a filmnnél nem éreztem azt, amint a Büszkeség és Balítéletnél (mini sorozatos) Nem fogott meg, szerintem nem is nézem meg még egyszer...

Én a filmre 10/4 -et adok.

 

 

"Ifjú kurtanemes lovagol rozoga gebéjén Párizs felé, hogy elszegődjék a királyi testőrnek, de már útközben elcsenik ajánlólevelét, s alaposan el is agyabugyálják. A fővárosban aztán még több izgalmas és véres kalamajkába keveredik, s egyszersmind sírig tartó barátságot is köt három vitéz nemesúrral. D'Artagnan, a szinte még gyermekember párbajhős rövidesen magának a szépséges királynénak, Ausztriai Annának is felbecsülhetetlen szolgálatot tehet: Athos, Porthos és Aramis segítségével igyekszik megakadályozni az elvetemült Milady és az agyafúrt Richelieu bíboros minden mesterkedését. Sikerül-e a rokonszenves fenegyereknek idejében visszaszereznie a felséges asszony ékszereit Londonból?Bosszút állhat-e a négy jóbarát a mindenkit könyörtelenül eltipró, gátlástalan Milady gyilkosságaiért és egyéb gonoszságaiért? Erről szól ez a nagyhírű regény, amely már fiatal olvasó  számtalan nemzedékét ejtette rabul a hűséges cimborák, vágyódó szerelmesek hősi kalandjaival."

Ez a leírás, nem ehez a borítóhoz van, amit belinkeltem, hanem az én példányomhoz, amit még a bátyám kapott annak idején, vagyis 1986-ban... :)
Az én példányom így fest:

A4-es méretű és kemény borítójú.
Nekem nagyon tetszik, mert illusztrált változat és így sokkal jobban eltudom képzelni az egyes ruhadarabokat, fegyvereket... Tök jó :)

Maga a történet D'Artagnan-ról szól, aki testőrré szeretne vállni. És végül a sors úgy hozza, hogy a királyné életét kell megmentenie barátaival, a már jól ismert Három testőrrel: Athossal, Porthossal és Aramissal.

Ez a  könyv is, ahogy a Monte Cristo grófja is, teljesen lenyűgözött. Tipikusan az a könyv, ahová én is beleképzelem magam és azonosulni tudnék1-2 szereplővel, persze nem a Miladyvel... :)

A könyv abszolút 10/10 :) 

wikipedia érdekesség:
Dumas egyik legnépszerűbb regénye, A három testőr 1844-ben jelent meg először. A szerző eredetileg XIV. Lajos, a Napkirály életét akarta feldolgozni. Anyaggyűjtés közben, a Királyi Könyvtárban bukkant rá a D’Artagnan emlékiratai címet viselő műre. Ez tulajdonképpen egy álmemoár volt, hiszen nem d’Artagnan (valódi nevén: Charles de Batz de Castelmore d’Artagnan) gróf írta, hanem egy bizonyos Courtilz de Sandras. Dumas-nak annyira megtetszett Sandras írása, hogy további kutatásait már a benne talált információknak megfelelően folytatta. Így akadt kezébe La Fère gróf emlékirata, melyet szintén forrásmunkaként használt, akárcsak Ausztriai Anna királyné bizalmasának, Pierre de La Porte-nak a visszaemlékezéseit. A történeti tények figyelembe vétele mellett Dumas természetesen a fantáziáját is szabadon engedte. Kevésbé közismert, hogy a testőrök történetét az író egészen a halálukig folytatta a Húsz év múlva és a Bragelonne vicomte című könyveiben. A három testőrből származik az irodalomtörténet egyik leghíresebb szállóigéje: „Egy mindenkiért, mindenki egyért”.

A filmekről:

Sokféle feldolgozás született már a könyvvel kapcsolatban, kettőt tudnék ebből is ajánlani:
1. 1973 -as A három testőr, avagy a királyné gyémántjai, amiben Michael York játsza D'Artagnant.
vagy
2. 1993 -as A három testőr, amiben Chris O'Donnel játsza a főszerepet.

Amúgy van egy film, amit muszáj itt megemlítenem, mert az egyik kedvencem, de nem a tipikus "három testőr" sztoriról van szó benne, hanem egy különálló történet. Ez pedig a Vasálarcos!!!!
Egyszerűen imádom, mert Leonardo DiCaprio is iszonyú jó volt benne, de a testőrök!!! A legjobb színészek játszanak benne: Gabriel Byrne, Jeremy Irons, Gérard Depardieu, John Malkovich...

Na arra a filmre 10/10 ;)

"Edmond Dantés tengerészt igazságtalan vádak alapján életfogytig tartó fegyházbüntetesre ítélik a világ legbiztonságosabbnak hitt börtönében. If várából eddig még soha senkinek sem sikerült megszöknie. A rabságban barátságot köt a rejtélyes Faria abbéval, aki tanítványává fogadja, és egy hatalmas kincs lelőhelyének titkát is rábízza. Amikor az abbé meghal, Dantés az egyetlen lehetséges menekülési módot választja: bevarrja magát a
papnak szánt halottas zsákba, melyet a mit sem sejtő fegyőrök a tengerbe vetnek. Egy közeli szigeten ér partot, majd felveszi egy csempészhajó, amely hamarosan kiköt Monte Cristo szigetén..."

Még a ballagásomra kaptam ezt a könyvet. Én kértem, mert már akkor is egy ideje el akartam olvasni, úgy emlékszem, hogy egy filmes feldolgozását láttam, de azt is csak félig, mert valami közbe jött. De a lényeg, hogy nagyon érdekelt, mi lesz a végkifejlet. És amikor megkaptam, azt hittem ez a teljes Monte Cristo, de mondjuk gyanús volt, hogy ahoz túl rövid (még ez a 662 oldal is...) Ugyanis elvileg ez egy 3 kötetes történet(köszi a kommentet :), és most kiadta a Jonatán könyvmolyképző 2007-ben és én azt kaptam meg. Majtényi Zoltán dolgozta át az "ifjúság" számára, amolyan könnyített-rövidített változat...

Mondanom se kell nagyon gyorsan kiolvastam, ha jól emlékszem két napomba került, de csak azért, mert volt más dolgom is, de minden percet, amit az olvasására fordítottam, imádtam!!!
Hihetetlenül aprólékosan tervelte ki Edmond Dantés a bosszú minden egyes pontját.
Komolyan mondom, hogy le a kalappal Dumas előtt, aki az aprólékosság ilyen mélységéigképes volt eljutni, és nem ment rá el a fél élete...

Talán azért tetszett a legjobban, mert Edmond egy teljesen új emberként tért vissza, akit mindenki körül ugrált, azok is, akik a "vesztét" okozták, míg mi, olvasók és persze maga Edmond Dantés is magunkban nevettünk rajtuk és élveztük a bosszú minden pillanatát...

Egy dolog volt számomra furcsa, a Mercédés szál, mert az valahogy nem tetszett. Vagyis szerintem Edmond igazságtalan volt vele szemben. (mit kellett volna tennie Mercédésnek, várni rá a haláláig?!) De ez csak az én véleményem, egy vélemény a sok közül :)

De ettől függetlenül én 10/10-et adok rá!

A filmekről, annyit, hogy sok változat készült már, és aki történethűbbet szeretne megnézni, akkor nem a  2002-es változatot ajánlom, amiben James Caviezel játszotta Dantés-t. Az elég sok dologban tér el az eredetitől, viszont ehez amúgy olvastam egy kommentet a filmkatalóguson és az egyik illető azt írta, hogy: "Nem a Monte Christo eredetijét veszi alapnak, hanem annak forrástörténetét, ami a TÖRTÉNELEMBEN történt meg. A valóságban egy Picaud nevű férfi töltött el 7 évet börtönben és lelt rá egy kincsre, csak a szolgája árulása miatt az egyik célpontja végzett vele. " 

Na a lényeg, hogy sokkal inkább ajánlanék régebbi verziókat, pl.: 

1. Az 1975-ös Richard Chamberlain -es

vagy

2. Az 1998-as Gérard Departieu -féle változatokat.

 

Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet!!!(három hatalmas felkiáltójellel :)) Nem tudtam letenni, csak olvastam és olvastam és teljesen beleképzeltem magam Bella karakterébe! :) Nem szeretem a könyveket más könyvekhez hasonlítani, de ez esetben muszáj a fanatizmusomat a Harry Potterhez hasonlítani és azért nem a Gyűrűk urához, mert arra nem kellet csomó időt várnom, hogy végre a kezemben tudhassam a folytatást.
Edward annyira jóóó pasi , hogy csak na... ( legalábbis a fejemben :P) imádtam Bella és Edward párbeszédeit, imádtam az egészet, egyszerűen nem tudom jobban kifejezni, hogy mennyire imádtam :D
10/10

A New Moon, amúgy áprilisban jelenik meg, aki csak teheti jegyezzen elő rá!!! én már megtettem :)

És a film: Amikor befejeztem a könyvet azonnal megnéztem a filmet is, és nem csalódtam sokat, vagyis: volt némi különbség a  könyvhöz képest, de azok egész türhetőek voltak ééésss a színészek is nagyon jól elvoltak találva :)nagyon tuti volt !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
szóval a filmre is 10/10

És a zene: imádtam!!!10/10 :)